2014. nov 25.

Számháború - sokadjára...

írta: FSZDL
Számháború - sokadjára...

Demonstrációs lázban ég az ország, egymást érik az - elsősorban - fővárosi tüntetések az utóbbi hetekben. Ki ezért, ki azért, mindenki valamiért. Odáig jutottunk, hogy a civilek "közfelháborodás napja" címmel szerveztek jelentettek be demonstrációt a Kossuth térre. Ment is boldog-boldogtalan. Hiszen valami mindenkinek fáj... Ebben a rengetegben hirdette meg a LIGA Szakszervezetek is november 21-i demonstrációját

A LIGA Szakszervezetek három konkrét célt jelölt meg, melyet a LIGA elnöksége hagyott jóvá. A kafetériát, a korkedvezményes nyugdíjat, és a költségvetési törvény társadalmi egyeztetését. Nehéz célok, annál is inkább, mert a kormány kommunikációja olyan kesze-kusza, hogy még akit húsbavágóan érint egyik-másik kérdés, az sem lehetett egészen biztos benne, hogy 2015. januárjától mi is várható. És akkor arról a nehézségről nem is beszélnék, hogy milyen kommunikációs kihívás ezeket a témákat úgy megfogalmazni, hogy ütősek legyenek, közérthetőek, és még szerethetőek is. 

A szakszervezetek és a "civilek" között van néhány jelentős különbség, ha pl. demonstrációról van szó. Míg a civilek tüntetésén minden egyes ember önmagáért van jelen (10.000 résztvevő = 10.000 tiltakozó), addig a szakszervezeti tüntetés képviseleti alapon működik. Amikor például az Egyesült Villamosenergia-ipari Szakszervezeti Szövetség elnöke és mondjuk 99 tagja kimegy tüntetni, akkor ők valójában a tagságukat képviselik, akik épp akkor dolgoznak (100 résztvevő = 10.000 tiltakozó). Tudni kell, hogy egy ilyen demonstráción nem úgy vesz részt valaki, hogy na, ma délután épp ráérek, meg tetszik is a szlogen, akkor kimegyek tüntetni. A szakszervezeti tagok és tisztségviselők úgy mennek ki demonstrálni, hogy előtte a rendezvény célját alaposan átbeszélték, majd testületileg döntenek a részvételről. Mindannyiukért. 

A másik számháború viszont már nem a civilek és szakszervezetisek között dúl, hanem a szakszervezetek két nagy szekértábora között. A "régiek" és az "újak" között. Akik a régi SZOT-ból maradtak, és akik 1989-ben újonnan alakultak. Ez mindig is egy töréspont volt az - amúgy egy oldalon álló - felek között. 
A konfliktus könnyen megérthető, ha csak azt vesszük alapul, hogy míg pl. a LIGA Szakszervezetek megalakulása óta folyamatosan növeli létszámát, addig az MSZOSZ, a SZEF és az Autonómok ismét sikertelenül próbáltak egyesülni, ezzel mentve ami maradt még belőlük. Igaz, ha sikerülne nekik, körülbelül dupla létszámmal bírnának, mint a jelenlegi LIGA. De az is igaz, hogy emberemlékezet óta nem volt ütős és hatásos akciójuk. Amikor például a LIGA Szakszervezetektől hangosan kérdik, hogy mégis hol voltak például a Munka törvénykönyve 2011-es újraírásakor, akkor elég kellemetlen látni a porba lesütött szemeket, amikor szembesülnek vele: a LIGA kétszer is félpályás útlezárásokat tartott országszerte 2011-ben az új Mt. ellen. És a végjátékban nem csak Gaskó István szignója került a papírra, hanem Pataky Péteré is. 

Dúl tehát egy számháború a felek között, ami valójában nem is számít. Ami számít, az az eredmény. Lényegtelen, hogy ki mekkora tömeget mozgat meg szervezetten. (Igaz ugyanakkor, hogy csak a LIGA Szakszervezeteknek több tagdíjfizető(!) tagja van, mint a jelenlegi országgyűlési pártoknak együtt). 

A LIGA Szakszervezetek gyakorlatilag mindig végigvitte akcióit, és elérte amit tagjai akartak. Köszönhetően többek között az alkalmazott technikák széles spektrumának, így a tárgyalástól a demonstráción és sztrájkon át, a félpályás útlezárásig és népszavazásig. És ez számít, nem pedig egyes újságírók hiányérzete...

 

 

 

Szólj hozzá

útlezárás szakszervezet társadalmi párbeszéd Pataky Szolidaritás MSZOSZ Munka törvénykönyve Együttműködés LIGA Autonómok SZEF Gaskó