"A szakszervezetek igen óvatosan nyilatkoznak ezekről az általuk „vad sztrájknak” nevezett formákról, miközben nem tudnak vagy nem mernek alternatívát kínálni." - továbbá az elemző szerint nem is akcióképesek ezek a szervezetek. Még az igen jól szervezett vasutasok sem, akik ezért is kötöttek ilyen gyenge bérmegállapodást. Azért persze meg lehetett volna kérdezni valakit a mozgalmon belülről is a miértekről...

A vadsztrájk, vagy polgári engedetlenség nem szakszervezeti fegyver. A szakszervezetek mindig is felelősséget kellett, hogy vállaljanak a tagjaikért, azok jövőjéért, amibe az is beletartozik, hogy nem küldték őket olyan akciókba, amelyben biztosan elveszíthették megélhetésüket, állásukat. 

Persze, erre mondják a hamariak és tapasztalatlanok, hogy mindenkit nem lehet kirúgni, de az élet mást mutat. Egyrészt nem fog mindenki sztrájkolni. Nagyon sokakat visszatart a félelem, mások pedig mindennel együtt is jól érzik magukat a rendszerben. Másrészt nem is kell mindenkit kirúgni. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy ilyen akció után elegendő csak azt a 10%-nyi hangadót kirúgni, de azokat nagyon. A tömeg jellemzően megtorpan, a sztrájk pedig meg lett törve. 

És ott van még a kitartó vad-sztrájkolás elmélete is, amely szerint ha elég sokan, elég sokáig nem veszik fel a munkát, abba beleroppan a vállalat. Nos, ez sem ennyire egyszerű. Egyrészt a pedagógusoknál nincs piaci alapon működű munkáltató, nincs termelés és bevétel, így veszteséges működés sem. Hogy a BKV-t ne is említsük, ahol a pár évvel ezelőtti többnapos sztrájk alatt hirtelen nyereségesbe fordult a vállalat, amit előtte (és azóta sem) soha. Amiről a legtöbben elfeledkeznek egy sztrájk hangos szorgalmazása közepette az az, hogy a sztrájk idején a munkavállalónak ugyan a munkahelyen kell lennie, de fizetés ez időre nem jár neki. Azaz minden egyes sztrájkban töltött nappal a cég jelentőset spórol, a munkavállaló álla pedig lassan felkopik. 

Hogy van-e akciókészége a szakszervezeteknek? Van. Csak nem a sztrájkban kellene keresni, amit valóban ellehetetlenített a sztrájktörvény módosítása - jelzem, igazából csak a közszolgáltatást ellátó területeken. Azaz jellemző módon az állam megint saját mentesítette az amúgy kötelező normák alól azzal, hogy ahol többnyire ő a munkáltató, na ott nem lehet sztrájkolni. A LIGA Szakszervezetek például már többször bebizonyította, hogy a félpályás (de lehetne akár egész pályás is) útlezásárosokkal nincs jogi probléma, és sokkal kevesebb emberrel is végrehajtható (de lásd akár a taxisokat). Továbbá a kormányt végül asztalhoz kényszeríti.

De a pedagógusok problémája is egy Kolumbusz tojása, annyira egyszerű a megoldás. Nem kell kiállni a kapu elé, bent kell maradni a tantermekben, csak nem kell tanítani, helyette inkább kötetlen beszélgetéseket kell tartani az osztályban például a kormány elmúlt 6 évének bakijairól: hadd ismerjék meg a kis lurkók, hogy módosult az alkotmány, a sajtószabadság, a szociális juttatások, a földek tulajdonjoga, stb, stb. Matekórán számoljuk ki, mennyit költött stadionépítésre a kormány, és mennyi kellene az egészségügy rendbetételére. Irodalom órán írjunk leveleket a képviselőinknek, egyesével, sokat-sokat, minden nap. Földrajz és biológa órákon beszéljünk a termőföldek eladásáról és annak hatásairól. A közkedvelt erkölcstan órákon pedig beszéljünk az ígéretek betartásáról és a közösség érdekének szolgálatáról. A diákok amúgy is szimpatizálnak már tanáraikkal, hát vonjuk be őket is. És mielőtt valaki azzal jönne, hogy ez felelőtlenség, emlékezzünk rá: a demokráciára, a politikában részvételre nevelés alapvető feladata (volna) az oktatási rendszernek. Ez ugyanis a jövő záloga.

Ebben semmi törvénytelen nincs, nem kell hozzá egyeztetés, semmi. De szinte biztos, hogy amint ez tömegessé válik, és a gyerekek miatt a szülők is egyre több kellemetlen kérdést kezdenek megfogalmazni, a kormány nagyon gyorsan véget akar vetni majd ennek...

Ha a sztrájkjogot el is vették, a polgári engedetlenség nem kell, hogy rögtön mindenki életébe kerüljön. Az igazi nagyság abban rejlene, hogy olyan módokat találjunk rá, amelyek fájdalmat okoznak a kormánynak, de nem veszélyeztetik igazán a résztvevőket...