Nocsak, felébredt a magát szocialistának valló sajtó. Kis hatásszünet után újra piszkálódni kezdtek a LIGA háza táján, persze most is olyan ügyetlenül, mint eddig. Minőségi javulást – úgy tűnik – hiába várunk tőlük.

Egyrészt a Népszabadság csak a Vélemény rovatban merte leíratni kusza gondolatait, hozzátéve, hogy ez persze nem feltétlenül tükrözi a szerkesztőség véleményét... 

A Népszava ugyanakkor Gúr – jaj nagyon aggódom a szegény munkavállalókért – Nándor roppant hiteles véleményét közvetítette, aki szerint a szakszervezetek, akik az előző kormány alatt gördülő sztrájkokat szerveztek, most meg sem nyikkannak, pedig de sok a baj.

Akkor induljunk el ezen a gondolatfonalon most visszafelé.

Kedves Nándi, aztán mielőtt kitaláltad ezt a nagyszerű beszólást, belegondoltál abba, hogy jó e az neked, ha felhánytorgatod, miért is kellett az előző kormány alatt sztrájkokat szervezni?

Nándi, az előző kormány Ti voltatok! És igen, kellett sztrájkolni, mert érdemi egyeztetés nélküllecsökkentettétek a Gyes idejét, a táppénz összegét, befagyasztottátok a családi pótlék összegét, bevezettétek a kvázi egykulcsos SZJA-t, megadóztattátok az étkezési jegyeket, emeltétek a nyugdíjkorhatárt és az ÁFÁ-t, ja, és tulajdonképpen az egész ország folyamatos tiltakozása ellenére privatizálni akartátok az egészségbiztosítást. Ezek az intézkedések egyértelműen nem a szegények, és nem a bérből és fizetésből élők ellen irányultak… ugye?

Aztán az egyeztetésről is lehetne beszélgetnünk, ha nem lenne ilyen rövid az emlékezeted: 2009-ben a hat szakszervezeti konföderáció közösen tiltakozott az ellen, hogy a kormány a szociális partnerek teljes mellőzésével kezdte átszabni a Munka törvénykönyvét, és egyéb jogszabályokat… Nándi, akkor miért nem álltál ki, és követelted a szakszervezetek hatékonyabb fellépését? Ja, értem, mert akkor épp az volt a munkád, hogy ostorozd a szakszervezeteket, amiért egyáltalán meg mertek nyikkanni…

Persze, a mostani kormánynak is van sara. Amikor hatalomra került, jó másfél évbe tellett, mire szóba állt a szociális partnerekkel, egészen pontosan a munkavállalói érdekképviseletekkel. A ti kormányzásotok alatt kidolgozott új Munka törvénykönyvét lecsapták az asztalra, és közölték, így lesz. Nándi, gyere, keressünk rá együtt a neten, a hírekben, mit tettek a hozzátok oly hű szakszervezeti konföderációk ez ellen! Megmondom: morogtak.

És a LIGA Szakszervezetek? Előbb demonstrált. De erre a kormány legyintett. Aztán sztrájkot hirdetett. Erre az Országgyűlés egy karácsonyi este alatt megváltoztatta a sztrájktörvényt, hogy ne lehessen sztrájkolni. A „baráti” szakszervezeti konföderációk már csak lihegtek, nem bírták szusszal a meccset. A LIGA azonban csak ekkor lendült be igazán.

Nándi, cáfolj meg! Nem a LIGA Szakszervezetek szervezett többször is országosan félpályás útlezárásokat? Jaj de kellemetlen is az emlékezet! Ez az írott kultúra nem neked való Nándi, ahhoz vagy szokva, hogy nagyokat kiabálsz a tömegbe, meg a mikrofonba, aztán a szó úgyis elszáll… Hát, üdvözöllek a modern korban.

Aztán térjünk ki ezekre e kedves „fórumozó” Népszabadságos fiúkra. Böcskei Balázs és Rácz Gábor. Hát szervusztok! Na ti is inkább olvastatok volna kicsit legalább Népszabadságot az elmúlt évtizedből, mielőtt elkezdtek véleményt nyilvánítani egy országos napilapban… 

„Merthogy a mai napig egy jelentős sztrájkot nem hirdettek meg vagy vezényeltek le” a magyarországi szakszervezetek… Aham. Hadd ne ismételjem magam, a sztrájktörvény módosításáról, és az országos méretű akciókról.

„A folyamatok sok esetben a Liga berkein belül is megütközést keltenek, többen emiatt már el is hagyták a szervezetet.” Aham… Helyesen: a folyamatok az MSZP-hez vészesen közel álló MSZOSZ, valamint a Bajnaihoz vészesen közel álló Autonómok berkein belül is megütközést keltettek. Nem egy szervezet jelentette be távolmaradását vagy kilépését tőlük. Miközben a LIGA taglétszáma szépen gyarapszik. Persze, lehet azt mondani mindenkire, aki „velük” van, hogy tisztánlátó, és mindenkire, aki otthagyta őket, hogylefizetett áruló, de a jóízlés mellett, a nagy számok törvénye alapján sem valószínű, hogy ez így megállna.

„Ha a szakszervezeti felső vezetés nem vállal nyílt konfrontációt, ha több idő megy el televízió-stúdiókba járkálással és „copy-paste” sajtóközlemények írásával, azzal csak az agónia folytatódik.” Aham. Keressünk egy szakszervezeti „felső vezetőt”, akire a legtöbben rámondanák gondolkodás nélkül, hogy nyíltan konfrontálódik. Gondoltam egy névre. Nahát, tízből kilencen ugyanarra gondoltunk.

Gaskó Istvánnal a legtöbb szakszervezeti konföderáció vezetőjének épp az a baja, hogy nagyon gyorsan és lényegre törően hajt át a tárgyalásokon, majd mindjárt demonstrációt is hirdet, és mielőtt még megrettenhetne a munkáltató vagy a kormány illetékese, máris egy sztrájkfenyegetés közepén találja magát. Aztán – hogy, hogy nem – a munkavállalók követelései többnyire teljesülnek. Miközben mindez lezajlott, a konföderációk többsége még csak bizottságok létrehozásán gondolkodik, és aggodalmát fejezi ki a folyamatok miatt. Így az is érthetővé válik, hogy miért csatlakozik egyre több eredményt kívánó szakszervezet épp a LIGA Szakszervezetekhez. 

Összegezve tehát, ha a LIGA Szakszervezetek akciókat szervez, az a baj. Ha nem szervez akciókat, az a baj. Ha sztrájk van a MÁV-nál, az a baj. Ha nincs sztrájk a MÁV-nál, az a baj. Ha megegyezünk a kormánnyal az a baj, ha nem egyezünk meg a kormánnyal, az a baj. Ha van bérajánlás az a baj, ha nincs bérajánlás az a baj.