Szegény Székely Tamás. Végre valahára elnök lehetett egy országos konföderációnál, de úgy látszik ez sem ad neki elég munkát. Ahelyett, hogy konkrétan csinálna is valamit a munkavállalókért, ráérő idejében a LIGA Szakszervezeteket és annak vezetőjét ekézi blogjában. Pedig írhatna arról, hogy mit tett Ő az új Munka törvénykönyve bevezetése ellen. Ja, jut eszembe, Magyarország egyik legnagyobb ágazati szakszervezetének vezetőjeként - egyben az Autonóm Szakszervezetek Szövetsége alelnökeként - ezügyben épp nem tett semmit. Talán ejnyézett párat, no meg bedarált néhány nemzeti konzultációs kérdőívet, és igen, egyszer autóztak egyet a városban és körbeállták párszázan a parlamentet. Sztrájk? Keménykedés? Ugyan kérem...

Székely Tamás szép felütéssel kezdte el kvázi közírói tevékenységét. Azzal érvelt, hogy véget kell vetni a régi beidegződéseknek, el kell ásni a csatabárdot, együtt kell működni, túl kell lépni a régi sérelmeken. Aztán gyorsan áthúzta az egészet azzal, hogy mindjárt hozzáfűzte ehhez, azt, hogy de azért a Gaskó dögöljön meg. Hát, nem túl elegáns... De ami még rosszabb, hiteltelen. 

Ugyanolyan hiteltelen, mint azzal besarazni a másikat, hogy az eladta a szakszervezeti mozgalmat, mert nem tesz semmit, miközben ő maga tényleg nem tett semmit  a munkavállalókért. Jaj már megint hova tettem az eszem: hiszen megelőző csapás jelleggel megalapította a Szolidaritás mozgalmat azzal az emberrel közösen, aki egyszer már várfokra kergette az embereit, majd amikor vesztésre állt a csata, ő maga angolosan lelépett, és hátrahagyta a várat, hagy dőljön rá katonáira...

Emlékezetes, a Szolidaritás roppant kreatívan ellopta a Lengyel Szolidaritás zászlaját, és rajtaütésszerűen ráhúzta az épp arra demonstráló MSZOSZ-re és SZEF-re is, akik nem győztek kifarolni a színpadról. Majd idővel kizárták maguk közül Árok Kornélt pártoskodás vádjával, végül ők maguk is párttá alakultak. Vagy beleolvadtak. Vagy ilyesmi. Valójában az egész vicc legnagyobb poénje az volt, hogy hosszú hónapokig ők maguk sem tudták definiálni, hogy mik is valójában. Szakszervezet, egyesült, párt, hobbikör? Nos, a kép ma sem tisztább. 

No de térjünk vissza Székely kartárshoz. Hirtelen haragjában egyik reggel összeguglizott pár képet, meg se nézte őket igazán, aztán feldobta egy blogbejegyzésbe azzal, hogy lám, Gaskó a Fidesz elnökével parolázik, újra és újra. Namármost, ha Székely kartárs ügyesebben guglizik, több képet is találhatott volna. Egyrészről. 

Másrészről feltűnhetett volna neki, hogy öt képből három képen ugyanaz a ruha van Orbán Viktoron és Gaskó Istvánon is. Ergó, ez mindjárt kettővel ritkítja a fotóval bizonyított találkozások számát. További adalék, hogy a három találkozóból kettőn Orbán Viktor nem pártelnök, hanem miniszterelnök minőségében volt jelen. És ugyanilyen arányban Gaskó István nem a LIGA elnökeként, hanem a VDSZSZ elnökeként találkozott Orbán Viktorral. 

Hű, ezek a számok, meg tények milyen makacs dolgok, de nem? Tehát az állítás, hogy Gaskó István orrvérzésig csak a Fidesz elnökével parolázik - a becsatolt képek alapján - nem igaz. Arról pedig most már Székely kartársnak is tudnia kell, hogy milyen érzés, amikor az ember nem csak mondjuk egy országos szakszervezet vezetője, de egyben egy konföderáció elnöke is. Tudathasadásos állapot? Korántsem az. De el kell tudni fogadni, hogy míg azt egyik sapkájában az ember adott ágazat munkavállalói érdekeiért felel, addig a másik sapkájában össztársadalmi érdekekért is. 

De ki parolázik még fotók tanulsága szerint ellenzéki pártok vezetőivel?

Hoppá! 

Na de ez nyilván egyedi eset, ilyen máskor nem történt! 

Hát ezek? Ezek meg kicsodák? Csak nem azok a szakszervezeti vezetők, akiket Gaskó István azzal szokott vádolni, hogy közeli kapcsolatokat ápolnak az MSZP-vel?

Ejnye no. Lapozzunk. 

Szóval Székely Tamás, aki nem győzi magasztalni magát és saját vélt teljesítményét blogjában, úgy véli, ő sosem adta el magát, ellenben Gaskó Istvánt kilóra megvették. Kérdem én kik? Az az Orbán Viktor, akinek első kormányzása idején Magyarország modernkori történelmének leghosszabb sztrájkját szervezte? És akinek valószínűleg köszönheti, hogy 2002-ben kirúgták a MÁV-tól?

Vagy az az Orbán Viktor, akinek második kormányzása idején egyedüli szakszervezeti vezetőként hirdetett sztrájkot és országos akciókat az új Munka törvénykönyve, a korhatár alatti nyugdíjak eltörlése, és az OÉT megszüntetése ellen?

De az is lehet, hogy még a szocialisták vették meg, akiknek különböző nevek alatt futó kormányaik idején szervezett országos sztrájkokat és demonstrációkat, majd népszavazási aláírásgyűjtést?

Székely Tamás, hol voltál TE ekkor?