A Népszava „információ” nevű publicistája és szerkesztője megint nagyot alkotott. Érthető persze, hiszen a hiteles tájékoztatás jegyében a pénteki sztrájk előtt még egyszer meg kellett írnia, hogy Gaskó István a nép ellensége, a Fidesz barátja és bérence, és pusztán önös érdeke diktálja a sztrájkok meghirdetését. Mindezt az MSZP elveszejtése végett.

Nos, ha már újságírásból és etikából nem is érdemes kioktatni a Népszava névtelen újságíróját – hisz minek falra hányni a borsót –, pár gondolatot azért érdemes talán megosztani a nagyérdeművel. 
Kacérkodik-e Gaskó István a politikával? Hát, amennyiben a szó eredeti értelmére gondolunk, nem csak hogy kacérkodik, hanem közel 20 éve részese a politikai életnek. „A közösség sorsával törődő, foglalkozó, az állam ügyeiben részt vevő, irányító v. döntő szerepet játszó, közéleti tevékenység, a társadalom életének e tevékenység által meghatározott tere; politikai élet.” (Magyar Értelmező Kéziszótár)
Amennyiben a szó köznapi értelmében gondolkodunk, akkor a válasz nem. Mókásnak tűnhet a magyar szakszervezeti mozgalmat ismerők számára a Népszava vádja a LIGA Szakszervezetek politikai kötődését illetően, hiszen ismert, hogy az MSZOSZ tagszervezetei írásban kötöttek nem egyszer megállapodást az MSZP-vel és az általa adott (akkor még) kormányfőjelölttel. Amikor a közszférában legmélyebben érintett SZEF és ÉSZT a 13. havi illetmények megvonása és további őket is érintő megszorító intézkedés után semmit sem tesznek ez ellen. Tárgyalnak, mondják ők, csak hogy nincs kivel. Az OÉT legutóbbi ülésén Bajnai Gordon ugyanis csak tájékoztatott, majd közölte, hogy nincs alternatíva. Megtehette, mert az MSZOSZ április 18-án felbátorította erre, megmutatva, milyen lehelet erős csapást kész mérni a kormányra. A következőn OÉT-en meg nem igazán a válság kezeléséről lesz szó. Annál is inkább, merthogy a megszorító intézkedések első hullámát azóta el is fogadta az Országgyűlés. Az pedig, hogy informálisan egy zárt sátorban, sörözés közben a miniszterelnök elkottyantotta, hogy lehet ám azért majd enyhíteni itt-ott, aranyos, de teljes mértékben hiteltelen azok után, hogy aláírt megállapodást is kétszer rúgott fel eddig a kormány alig egy év alatt. Mindkettő megállapodás a közszférás jövedelmekről szólt. Na, csak úgy megemlítem. 

Vicces még az újságíró látványos önellentmondása is, miszerint Gaskó István és Orbán Viktor közeli jó barátságba kerültek volna azok után, hogy az előbbi le „munka-tapasztalatlanozta” az utóbbit, mire az meg az általa kinevezett MÁV vezérrel kirúgatta a MÁV-tól. Mindezt arra alapozva, hogy „olykor találkoznak is”. Pengeéles logika. Akkor én többek között Gyurcsány Ferenc, Rolek Ferenc, Demján Sándor barátja vagyok, mert olykor találkoztunk is. Formális megbeszéléseken (OÉT), ahol az ország jövőjéről esett szó. Persze arra azért ügyeltünk mindig, hogy egymás keblére nem borultunk látványosan. (na jó, jogos a kritika, Borsik János, Varga László és Pataky Péter mondjuk megtette)

Namost, arról, hogy maroknyi-e a demokratikus szerveződést nem ismerő újságíró által kvázi Gaskó tulajdonának tekintett LIGA Szakszervezetek. Nyilván felfoghatatlan lehet egy pártkatona számára, hogy az egy csapatban játszó játékosok nem értenek egyet, mindennek hangot is adnak, és még csak fejek sem hullanak. A szervezet pedig él és virul. Nos kérem, ezt hívják demokratikus szerveződésnek. Mondanám hogy szabadelvű, de ezt sokan megint pártpolitizálásnak titulálnák. Ennek a szerveződési formának a lényege tehát az, hogy együttesen lépünk fel a közös érdekért, de sosem egymás ellen. Azt csináljuk, amit a többség mond, anélkül, hogy ráerőszakolnánk ezt a kisebbségre, és még csak nem is szólunk bele a tagszervezetek életébe. Minden újságíró kollégának mondom hát, ezért sem tudjuk „központilag” megmondani előre, hogy kik, hányan, hol és mikor sztrájkolnak majd, hiszen nem mi utasítjuk őket. A LIGA Szakszervezetek megadja a keretet (országos sztrájkfelhívás), amin belül mindenki szabadon mozoghat, de kívül is maradhat. 
Maroknyian vagyunk-e tehát? A LIGA Szakszervezetek egyedül az országos konföderációk közül közjegyző előtt hitelesítette több, mint 100.000 fős taglétszámát. Mert nyílt lapokkal játszik. Erre többszöri felkérésre sem volt hajlandó egyik másik szervezet sem. Vajon miért? Kiről derülhetne ki, hogy valóban maroknyian vannak?

Sztrájk VAGY tárgyalás?
ÉS. A LIGA Szakszervezetek minden fórumon képviselteti magát, ahol a kormánnyal egyeztetés lehetséges egyáltalán. A kormány már kevésbé ilyen agilis. Az MSZOSZ majálisra elment ugyan a kormányfő, hogy zárt ajtók mögött pusmogjon, de az április 24-én meghirdetett sztrájkra a mai napig nem jelölte ki a tárgyalófeleket a kormány részéről. (megsértve ezzel a sztrájktörvényt)
A LIGA Szakszervezetek ettől függetlenül – ahogy mindig is – jelen lesz az Országos Érdekegyeztető Tanács plenáris ülésén. Ahol – ismétlem – szó sem esik majd az egyébként összes konföderáció által elfogadhatatlannak minősített megszorításokról. 

Végezetül az újságíró irodalmi műveltségéről csak annyit: a szélmalomharcosról - története végén - kivétel nélkül pozitívan emlékeztek meg mindannyian, még legyőzője is. Miért? Mert az igaz ügyért harcolt, nem ismerve megalkuvást. Szép csavar, hogy a szerző a cikkben gyalázott szakszervezeti vezetőt a címben végül is felmagasztalja.

Kösz a magaslabdát! 

Szerző: LIGA-információ