Csizmár Gábor, volt munkaügyi miniszter, az Országos Érdekegyeztető Tanács egyik állandó alakja a szocialista kormányzás alatt, immár nyugdíjasként adott interjút a Népszavának. Ebben sajnos nem csak komoly tárgyi tévedések hangzottak el, de az is kiderült, Csizmár Gábor már tényleg messze van a napi eseményektől, „nincs képben” a magyarországi szakszervezeti mozgalmat illetően. 

Miről is van szó? Hát például arról, hogy az egykori munkaügyi miniszter – sokakkal egyetemben – szelektíven emlékszik a szakszervezeti konföderációk által elnyert pályázati pénzekre. Interjújában azt mondja, „Bizonyos szakszervezeti tömörülések kaptak <pályázati pénzt>. Aki barát, annak jár pénz, aki nem, az elhúzhat. Azért ez a mi időnkben nem így volt.”

Nos, amennyiben arra célzott, hogy az MSZP-kormány alatt a szakszervezeti konföderációk nem kaptak többszáz-milliós európai uniós pályázati pénzeket, akkor sajnos fel kell frissítenünk az emlékezetét: az MSZOSZ több mint 190 millió forintot nyert 2005-ben az akkori munkaügyi minisztériumon belül működő Equal Nemzeti Programiroda pályázatán, 2009-ben pedig egyedüli szakszervezetként csaknem 268 millió forintot nyert, hogy két régióban kiépítse a Jogpont-hálózatot. 2010-ben további csaknem 30 millió forintot nyert a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség egyik pályázatán munkavállalói és munkáltatói érdekképviseleti szervezetek tagjainak képzésére. És ez most csak egy gyors, egy szusszanásnyi gyűjtés volt.

A lényeg ugyanakkor nem az, hogy ki kapott, mikor és mire pályázati pénzeket, hanem az, hogy aki pályázott és nyert, az megvalósította vajon a kitűzött célt, vagy hagyta elfolyni az adófizetők pénzét. Ugyanebben az interjúban azt mondja Csizmár: „Ha hibákat keresgélünk, azt tartom a konföderációk másik legnagyobb bűnének, hogy akkor, amikor volt forrásuk, és nem is kevés, lényegében nyomtalanul felélték az egészet. Két dolgot feltétlenül meg kellett volna tenniük. Felépíteni egy nagyon erős jogi-közgazdasági szakértői hátteret, és meg kellett volna szervezni az utánpótlás képzését.”

Nos, ha körülnézünk ma a szakszervezeti „piacon”, azt látjuk, hogy vannak a rendszerváltáskor a SZOT-ból hátramaradt szervezetek, amelyek olyannyira egyre zsugorodtak az elmúlt 25 évben, hogy legutóbb már hárman össze is bútoroztak, hogy ütőképesek maradjanak, és van a LIGA Szakszervezetek, amely egyre csak növelte taglétszámát rendszerváltáskori megalakulása óta. Ez a szervezet jelenleg több mint 110.000 aktív, tagdíjfizető tagot számlál. A LIGA munkaszervezete pedig közelíti a 100 főt, akik közül minden másodiknak jogi vagy közgazdasági egyetemi oklevele van, és átlagéletkoruk – beleszámítva a tisztségviselőket is – 35 év.

Az interjúban persze – sajnos megszokhattuk – az újságíró sincs a helyzet magaslatán. Így adja ugyanis a lovat Csizmár alá: „<Az új Mt. elfogadása kapcsán> valószínűleg nem maradt sok választási lehetőségük. Aki ezt nem tette, pénzt sem kap a kormánytól.” Nos, a versenyszférában leginkább érintett négy konföderáció közül három írta alá az új Munka törvénykönyvét (a negyedik meghívás híján részt sem vett a tárgyalásokon), a főként közszférában érintett másik két konföderáció pedig bizony továbbra is részesül kormányzati támogatásban, aláírás ide vagy oda.

Csizmár Gábor az interjú végén azon kesereg, hogy a szakszervezeti mozgalom hanyatlóban van, a kis- és közepes vállalkozásoktól egyre inkább kiszorulnak, pedig a munkavállalók jelentős része ebben a szektorban dolgozik. Érdekes a felvetése, hiszen az imént még „leköpködött” európai uniós pályázati támogatás is épp ezt a jelenséget hivatott megállítani, mi több, visszafordítani. Már a pályázati támogatások elnyerése előtt a LIGA Szakszervezetek meghirdette új fejlesztési stratégiáját, amelynek alapvetése, hogy be kell vonni a szakszervezeti életbe a KKV-kat, ki kell terjeszteni a kollektív védelem erejét az egészen kis létszámú munkahelyeken dolgozókra is.

Az Európai Unió által finanszírozott, Magyarország kormánya által meghirdetett, a LIGA Szakszervezetek által megpályázott és elnyert pályázatok pedig kettős célt szolgálnak. Egy részük éppen a sokat kritizált új Munka törvénykönyve hatásvizsgálatát, egy másik részük pedig a szakszervezetek megerősítését.

Végezetül pedig ismét a szelektív emlékezésre hívnám fel a figyelmet, két nem jelentéktelen ténnyel: a 2010-es Fidesz-kormány megszorító intézkedései ellen a hat konföderáció közül a LIGA Szakszervezetek volt az egyetlen, amely valós erőt tudott felmutatni, demonstrációk és sztrájkok meghirdetése után, többszöri, országos félpályás útlezárásokkal. Valamint ne felejtsük el: a 2010-es Fidesz-kormány regnálása alatt nem csak a LIGA Szakszervezetek vagy annak tagszervezetei nyertek európai uniós pályázatokat, hanem a hatból négy konföderáció szervezetei.