25 év után, a SZOT egykori utódszervezete mai kongresszusán kimondja megszűnését. Viharos idők voltak ezek, amikor a pártállami idők után újra szabadon lehetett pártokat, szakszervezeteket, civil szervezetek alapítani. Melyek nagyrésze aztán nem élte túl ezeket a viharokat.

Voltak, akiket a politika, voltak, akiket a gazdasági kényszer, megint másokat saját tagjaik vagy vezetőik vezették az összeomlásba és megszűnésbe. Sok közülük csendben, hosszas agónia után múlt ki, szinte észre sem vettük. Mások hangosan, szinte dübörögve távoztak, hogy utánuk összedőlt minden.

A Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége most csendben van, tulajdonképpen lassan egy éve lesz, hogy a nagy csinnadrattával beharangozott egyesülés után, inkább befelé fordult, és belső harcait vívja. Kell is harcolnia, hiszen azokkal kell újra egyesülnie, akikkel anno szakított. A helyzetet bonyolítja, hogy nem a régi szerelem lobbant fel újra, és hozta közelbe a régi partnereket, hanem a gazdasági kényszer tette ugyanezt. Érthető hát a belső feszültég.

A MSZOSZ mindenesetre úgy tűnik, nem állta ki az idő próbáját, átalakulása után 25 évvel ma megszűnik, hogy egy hónapon belül újra régi énjében köszönthessük újra. Kíváncsian várjuk. Vajon a politikában alaposan bejáratott és eléggé hitelét vesztett MSZP-s politikus veszi át a szervezet vezetését, netalán a szintén politikai karriert is építő Autonóm elnök teszi rá kezét a régi/új szervezetre, vagy esetleg új emberek jönnek?