A válság és a kétség sokszor összehozza a legelképesztőbb szövetségeket is. A gólya és a béka, a bárány és a hiéna, a magát keresztény-konzervatívnak tartó munkástanács és a SZOT. Úgy tűnik a LIGA Szakszervezeteknek elévülhetetlenek az érdemei, ha a magyarországi szakszervezeti mozgalom egységesítéséről és megerősítéséről van szó.

Kis meglepetés volt, hogy előbb az alig észrevehető méretű ÉSZT, majd az egyesülést erősen szorgalmazó SZEF is kifarolt ebből a közösségből. Ez utóbbi persze csak óvatosan, amolyan értékek mentén politizálás nélkül: be ugyan nem olvadt az új szervezetbe (vagyonát nem adta), de tagja kívánt maradni (hasznát hajtani szeretné).
A mai közös sajtótájékoztatón ehhez képet Kuti László így nyilatkozott: „Sokszor említik a magyar szakszervezeti mozgalom hibájaként, hogy túl sok konföderáció van…”, és „érdemes elgondolkozni azon, vajon kinek az érdeke, hogy a magyar szakszervezeti mozgalomban ne legyen egység”.
Megerősítve Varga László által: "Akik itt ülnek, velem együtt azt vallják, hogy a szakszervezet arról szól, hogy a közösen megbeszélt érdekeinket megpróbáljuk a partnerekkel együtt érvényesíteni".

Az igazi meglepetés most inkább a Munkástanácsok, a vállaltan és nyíltan kormánypárti kvázi-szakszervezet. Úgy látszik, most mindegyiküket egyszerre érintette meg az elmúlás szele, és úgy megrettentek saját tehetetlenségüktől, hogy mindjárt egy közös sajtótájékoztatót tartottak arról, hogy ők mind együtt a munkavállalókért, míg egyedül a LIGA Szakszervezetek ellenük.

Palkovics Imre ugyan a sajtótájékoztatón azt találta mondani, hogy "egy bizonyos morális, szakmai, politikai szint alá nem kívánunk menni", az mégsem okozott ilyen dilemmát számára, amikor az volt kérdés, hogy a munkavállalókat kell támogatni, vagy a kormányt. Így aztán az első sorban menetelt a 2012-es Békemeneten, a kormány védelmében, amely épp abban az évben csapott le a munkavállalókra többek között az új Munka törvénykönyvével és a módosított sztrájktörvénnyel. Ugyanitt, ugyanő mondta: "a döntéshozatal és a LIGA Szakszervezetek valamilyen módon összeérnek".

A tettek és szavak ellentmondásában nem is olyan érthetetlen már tehát, hogy miért kapott a LIGA Szakszervezetek két pofont is válaszul a baráti jobbra. Először, amikor felajánlotta a közös majálist a Városligetben, és azt elutasították, másodszor pedig most, ezzel a képtelen sajtótájékoztatóval.

A pályázati pénzekről, és a tagok elcsábításáról már többször voltunk kénytelenek írni, de most röviden ismét meg kell jegyeznünk pár sarokpontot.

Pályázatokat nem kizárólag a LIGA Szakszervezetek nyert. Ez szerencsére elég jól dokumentált az interneten is, érdemes utána olvasni. Az előző kormányzati érában éppenséggel az MSZOSZ nyerte magát százmilliókra, és a LIGA maradt ki. Aztán a legutóbbi nagy pályázati ciklusban valóban több pályázatot is nyert a LIGA és tagszervezetei, azonban nem kizárólagosan. Több tízmilliós tételben nyertek MSZOSZ-hez, ÉSZT-hez, Autonómokhoz tartozó szakszervezetek is.

A szakszervezetek „kivásárlásáról” szintén érdemes elgondolkozni. Elszomorító és elképesztő, hogy ezek szerint az új-SZOT vezetői úgy gondolják, egy tízezer tagot számláló ágazati szakszervezet sorsát egyetlen ember dönti el. Jól mutatja ez a demokratikus működésről alkotott torz képet, amely valójában tényleges mozgatórugója lehetett az érintett szervezetek elvándorlásának. Egy akkora volumenű döntést, mint a konföderációváltás, nem egy ember hoz meg. Azt a legszélesebb körű döntéshozó fórumnak – közgyűlés, kongresszus – kell megszavaznia, méghozzá meggyőző többséggel. A küldöttek ráadásul nem saját véleményük alapján szavaznak, hanem az alapszervezet döntése szerint kötelesek szavazni. Így épül fel a demokrácia. Persze normális helyeken. Ha a MASZSZ, az ÉSZT, a SZEF és a Munkástanácsok szervezetein belül ez nem így működik, hanem fentről lefelé utasítják a tagokat, akkor ez az ő igen súlyos problémájuk.

A LIGA Szakszervezetekhez igazolt ágazati szervezetek mindegyike jól átgondolt, alaposan mérlegelt döntést hozott, amikor elhagyta egykori konföderációját. Ráadásul mindegyikük meg is indokolta döntését. A legutóbbi ilyen döntésnél, a MÉDOSZ kongresszusán például jelen volt mindkét konföderáció elnöke, elmondhatták érveiket. A döntés tehát sehol, még csak nem is zárt ajtók mögött zajlott.

A LIGA Szakszervezetek elfogadhatatlannak tartja a konföderációk közti ilyen mértékű, direkt nyilvánosság előtt zajló árokásást, és arra kéri a magyarországi munkavállalókat és szakszervezeteket, hogy ne ez a mai szégyenletes sajtótájékoztató alapján ítélje meg a szakszervezeti mozgalom egészét, hanem például az országos félpályás útlezárások sikerén, az érdekegyeztetésben folyó tárgyalásokon, a tagszervezetek erősödésén, az egyre több ágazatban elért bérajánláson keresztül.