Miközben hosszas előkészületek után csak félsikerrel egyesült két szakszervezeti konföderáció (MSZOSZ és Autonómok), két másik fronton is elindult a mozgás. Egyrészt a két legkisebb konföderáció (ÉSZT és Munkástanácsok) egyre tovább zsugorodtak,már-már a lét-nemlét határára értek, másrészt egyre több nagy ágazati szervezet váltott a LIGA Szakszervezetekre. 

A pólusok, amelyeket még Gaskó István vizionált pár évvel ezelőtt, kezdenek beállni. Egyrészről az új konföderáció (MASZSZ) új vezetése elég lehangoló módon nem hozta meg azt a friss szelet, amelytől mindenki azt várta, hogy lendületbe hozza a régi hajót. Másrészt az egyesülés egyre inkább úgy tűnik, hogy csak kommunikációs kényszer volt. Olyan régóta mondták, hogy egyesülnek, hogy most már tényleg muszáj volt. Így viszont a SZEF végül kifarolt (komoly belső törések árán), a két nagy szervezet tagjai egyáltalán nem érzik az egyesülést, az új vezetők közül az egyik pedig nagyon elégedetlen és frusztrált, a másik pedig tömegbázis nélküli bábnak tűnik inkább, mintsem karizmatikus vezetőnek. 

A két egyesült szervezetnek nincs közös irodája, munkavállalóik, aktivistáik külön-külön ülnek és dolgoznak, ki-ki fenntartja saját kommunikációs csatornáit, az egész nagyon látványosan nem működik.

A nagy vesztese az egésznek mégis a SZEF lehet, ahol a nagy és erős szervezetek amúgy beolvadtak volna a MASZSZ-ba, amit jellemzően a kicsik akadályoztak meg. Ez viszont komoly törésvonalakat hozott létre, az amúgy is fuldokló közszférás konföderációban. Az egyetlen esélyük talán az volna, ha találnának egy karizmatikus, friss, lendületes új vezetőt a régi elnök leköszönése után, aki mögött lehetőleg erős ágazati szervezet is van, és így újra irányba tudná állítani a közszolgák érdekképviseleti hajóját. Erre azonban egyelőre - innen nézve - nincs sok esély. Arról nem is beszélve, hogy tulajdonképpen ez a történelmi lehetőség a fokozatváltásra a MASZSZ-nak is megvolt, de nem hogy nem éltek vele, kifejezetten rontottak a helyzeten a már említett két vezető megválasztásával. 

A kis konföderációknál nem ilyen drámai a helyzet, ott inkább a csendes elmúlás jellemző. Miközben a Munkástanácsok végleg és visszavonhatatlanul elkötelezte magát a kormánypárt mellett, annak társadalmilag erősen elutasított intézkedései rá is hatással voltak. Egyszerűen védhetetlenné vált a kiállás a kormány mellett úgy, hogy az sorra hozta meg munkavállaló-ellenes intézkedéseit. A szervezet vezetőjét az a felelősség terheli, hogy még akkor sem volt hajlandó kihátrálni ebből a kapcsolatból, amikor a hajó már nem csak égett, de süllyedt és ketté is tört. 
Az ÉSZT helyzete ennél szomorúbb és csendesebb. Kis túlzással elmondható, hogy a szervezet elöregedett, elfogyott, és már csak idő kérdése, hogy csendben teljesen eltűnjön. 

A MASZSZ tehát alakul, alakul, de még zavaros, ahogy a holdként körötte keringő SZEF is. Komoly gravitációs hullámok lesznek itt még, amelyek kialakítják majd a MASZSZ végleges formáját. Ez lehet az egyik pólus.

A másik pólus a LIGA Szakszervezetek, amely újra és újra növekedési pályára állt az elmúlt két és fél évtizedben. Csak az elmúlt egy évben olyan nagy ágazati szervezetek csatlakoztak, mint a Vendéglátó és Turisztikai Szakszervezet, a Mérnökök és Technikusok Szabad Szakszervezete, a FŐTÁV Dolgozók Szakszervezete, a Postás Szakszervezet, a Mezőgazdasági, Erdészeti, Élelmiszeripari és Vízügyi Dolgozók Szakszervezete. Ezen kívül több helyi szakszervezet is alakult a LIGA szárnyai alatt. 

Jól látszik tehát, hogy körülbelül két éven belül a jelenlegi erős mozgolódás teljesen új viszonyokat fog kialakítani a magyarországi szakszervezeti mozgalomban, amely aztán talán hosszútávon a munkavállalók javára válik. Jelen esetben - országos szakszervezeti konföderációkról beszélve - igaz a mondás, hogy a kevesebb több. Ha pedig ez a két pólus megszilárdul, talán általában véve a szakszervezetek erősödése is sokkal látványosabb lehet, a szervezettség a jelenlegi 10-12% körüli szintről végre elkezdhet emelkedni. 

fpj