Világosan el kell választani a poltikai pártokat a szakszervezetektől, és ebbe nem fér bele, hogy a pártok akarják megmondani, milyen a jó és a nem jó szakszervezet. Egyes pártoktól már megszoktuk ugyan, de az LMP-től ez még új. Ettől azonban még ugyanúgy elfogadhatatlan. 

A szakszervezetekben az a jó, hogy bárki beléphet, ha elfogadja magára nézve az alapszabályban foglaltakat, és fizeti a tagdíjat. Aztán pedig képviseleti úton beleszólása van abba, hogy mit csináljon, és mit ne csináljon a szakszervezet. Legegyszerűbben talán így lehetne összegezni a szakszervezet feladatát: álljon ki a munkavállalók érdekeiért, és ezt az elvet soha ne adja fel - például egy pártpolitikai érdek vagy utasítás miatt. 

Magyarországon külön történelmi gyökerei is vannak annak, hogy miért nem szeretjük, ha a pártok keverednek a szakszervezetekkel. Tudjuk, emlékszünk még, hogy hová vezet ez. Az LMP talán a fiatal idealisták pártja, vagy csak úttalanul sodródnak, nem igazán tudva, mi a jó irány. Mindenesetre most akkor számukra is szeretnénk világossá tenni: a pártok tartsák magukat távol a szakszervezetektől. A rendszerváltás óta minden párt bizonyította már, hogy csak addig tartja fontosnak a munkavállalói érdekeket, amíg ellenzékben van. Amint kormányra kerülnek, valahogy mindig elfelejtik azokat, akiknek - Schiffer András szavaival élve - a bőrére megy a játék, akik zsebéből kilapátolták a pénzt. Persze az LMP még nem került kormányra, de a történelmi tapasztalatok okán talán élhetünk a gyanúperrel, és ezért kérjük még egyszer őket (is): hagyják békén a szakszervezeteket!