Három hosszú és igen nehéz hónapon át, hősies harcok és belső vívódások közepette tartotta magát az MSZOSZ hirtelen deklarált függetlenségéhez. Majd – ahogy minden ciklus végén – most is aláírt az aktuális szocialista miniszterelnök-jelölttel.

Súlyosbító körülményként felmerült, hogy mindkét fél úgy gondolta, minden munkavállaló képviseletében kívánnak dolgozni. Bár a LIGA Szakszervezeteket erről senki nem kérdezte meg, és a magunk részéről teljesen politikamentesen elmondhatjuk, hogy az elmúlt négy év kormányzati eredményeit elszenvedve, minket ha lehetne, inkább ne képviseljenek.  

Az is szóba került, hogy egy kormányzati ciklus nem elegendő arra, hogy hosszútávon segítsen a foglalkoztatás kérdésében. Igaz, ugyanakkor arról, hogy az elmúlt két kormányzati ciklus mire volt elég, nem esett szó. Csak az erős partneri viszony kialakításáról, amelynek őszintén nem látszik értelme most, hogy nyolc év együttműködéses kormányzás után az MSZP várhatóan csak egy kis ellenzéki párt marad. 

Mellettük szól ugyanakkor, hogy Mesterházy Attila kiadta a jelszót: baloldalinak kell lenni, és az új baloldalnak a bérből és fizetésből élők érdekeit kell képviselnie. Kissé elkésve ugyan, hiszen az elmúlt legalább négy év a tőke érdekeinek támogatásáról, a feketegazdaság fenntartásáról, a korrupcióról és a munkavállalók újabb és újabb megszorításairól szólt. (reformszövetség, BKV, konvergencia, stb.)

Na ezért tartja magát immár 21 éve a pártsemlegességhez a LIGA Szakszervezetek, mert nagyon nehéz március 30-án abba a tükörbe nézni, aminek a sarkában ott van január 4-e…